Bejelentés



Ferrari Történet
Nekem mindegy csak a színe legyen VÖRÖS!

MENÜ

















Andreas Nikolaus Lauda 1949 februárjában született Bécsben.

S bár gazdag család gyermeke volt, de a szülők ellenezték az autóversenyzést.
Ez azonban nem akadályozta meg terveiben.

A kis Niki már tizenkét évesen sorra parkolta le a családhoz érkező látogatók autóit.
S nem csak a száguldás és a versenyek vonzották, hanem az autók technikai háttere is.

Tizen öt évesen kénytelen volt munkába állni, ugyanis vásárolt egy Volkswagen Bogár kabriót, de zsebbénzéből nem tudta kifizetni.
Így az iskolai szünetekben teherautó kísérőként dolgozott, hogy adóságát törleszteni tudja, de ennek fejében szabadidejében egy rokona földjén száguldozhatott legelső autójával.

Apja lassacskán belátta, hogy nem tudja fiát lebeszélni az autóversenyzésről.

Pályafutását különböző hegyi futamokon való részvétellel kezdte.
Legelső versenye 1968 áprilisában volt egy Mini Cooper-rel nevezett be egy hegyi versenyre Bad Mühllackenben, s egyből második helyet szerezte meg saját csoportjában.

1969-ben a Formula-V-ben egy Osztrák Takarékpénztár által szponzorált Karlmannal indult,
1970-ben pedig már a Formula-3-ban száguldozott családja rosszallását figyelmen kívül hagyva.
Józan ésszel felismerte azonban, hogy ez a kategória rendkívül veszélyes, és következő évben váltott az F2-be.
( a F3-ba ugyanis ebben az időben minden vad pilótát rajthoz engedtek, csak az számított, hogy pénz legyen a zsebében
A hetvenes évek elején egy Porsche 908/2-es sportautóval versenyzett, ezen kívül túraautó futamokra is benevezett.
1973-ban egy BMW Coupéval megnyerte a nürburgringi 24 órás versenyt.

F1-es pályafutásának kezdete

A Forma-2-ből már gyors volt az út a Forma 1-be, még abban az évben (1971)
-családja anyagi hátterében bízva- kölcsönt vett fel, és bevásárolta magát a Formula–1-es March-csapatba, amelynek színeiben, hazájában állhatott először rajthoz az Osztrák GP-n.
Utolsó előttinek kvalifikálta magát, majd hamarosan feladni kényszerült a versenyt.

1972-ben ismét pénz fejében versenyzett a March-nál, sokszor panaszkodott az autó beállításaira, s tett javaslatokat, a vezetőség (köztük Max Mosley) azonban figyelmen kívül hagyta, s miután egész idényben nem tudott pontot sem szerezni, így elhagyta a csapatot.

A BRM-nek szintén fizetett, és a következő szezont már ott kezdte meg.
Lauda adósága ekkorra már igencsak tetemes volt, de a BRM vezetője, Louis Stanley felismerte tehetségét, és mikor az a Belga Nagydíjon ötödikként célba érve megszerezte élete első két pontját, a csapatvezető fizetést ajánlott neki.

Ferrarival a sikerek felé

Az osztrák pilóta azonban nem kapott elegendő pénzt a BRM csapatától, így éppen jókor jött számára a Ferrari ifjú csapatvezetőjének visszatérése, akinek feladata a válságban lévő Scuderia felvirágoztatása volt.

Montezemolo ajánlatott tett Niki Laudának, s így 1974-ben az osztrák elindította a sikerek felé a Vörösöket.

Rendkívül nagy hasznát vette a fiatal tehetségnek a csapat, hiszen nem csak autóversenyzőnek volt kiváló, de műszaki téren is rengeteget segédkezett.
Önálló javaslatai voltak az autók fejlesztésére, a tesztelésekre, s a verseny taktikák kidolgozásában is főszerepet kapott.
Ezen kívűl pedig természeténél fogva logikát és fegyelmet vitt a csapatba.

Már az első ferraris idényében szerzett két győzelmet, három második helyet, negyedik lett az összetettben.
Élete első futamgyőzelme totális diadal volt, a Spanyol Nagydíjon Jaramában a pole pozícióból indulva, a verseny leggyorsabb körét futva vert rá fél percet csapattársára, a nála tíz évvel idősebb Clay Regazzonira.

Az 1975-ös évet "hihetetlen szezonnak” nevezte.

A Ferrari 1964, azaz tizenegy év várakozás után nyert ismét egyéniben, ráadásul a konstruktőrök között is újra a csúcsra ért.
Öt futamgyőzelem, további hat pontszerző helyezés sorakozott neve mellett azon a vb-n, amelyen a 14 futamból 12 eredménye számított.
Előnye a címvédő Emerson Fittipaldival szemben 19 és fél pont volt.

A következő szezonban a legjobb úton járt az ismétlés felé, az első négy versenyen két győzelmet, egy második és egy harmadik helyet szerzett, Franciaországban kiesett, Angliában ismét nyert.
Az első balesetét ebben az évben Ausztriában szenvedte el, távol a Formula–1-es pályáktól. Füvet nyírt a tanyáján, miközben kis traktorja felborult, és eltört Lauda néhány bordája.
A Német Nagydíj előtt több mint húsz pont volt az előnye James Hunttal szemben, a Nürburgringen azonban jött az újabb baleset.

A szörnyű tragédia

1976. augusztus elseje fekete nap a Forma-1 naptárában.
A Német Nagydíjnak otthont adó Nürburgring akkor még nem a ma ismert vonalvezetésű pálya, hanem a leghosszabb és talán legveszélyesebb ring volt a versenysorozat helyszínei közül.
A 22 kilométeres pályát Jackie Stewart Zöld Pokolnak hívta annak ellenére, hogy háromszor is nyert itt.
Niki Lauda címvédőként állt a rajtrácson és első nürburgringi győzelmére készült.
Nem is sejtette, hogy élete két kör elteltével gyökeresen megváltozik.
Lauda az elrontott rajt után Hunt-tal együtt hátrébb szorult, a vezetést Reggazoni vette át.
A vizes aszfalton többen megpördültek és a mezőny nagy része kiállt kereket cserélni.
A teljesen összekavarodott mezőny azonban nem sokáig körözhetett.

Lauda a Bergwerknél elvesztette uralmát Ferrarija fölött, a kocsi hatalmas sebességgel csapódott a pályát szegélyező korlátnak, ami visszalökte azt az aszfaltcsíkra.
A versenyben Lauda mögött hajtó Brett Lunger már nem tudta kikerülni a sérült versenyautót, összeütköztek, és Lauda Ferrarija kigyulladt.

A 27 éves Lauda tehetetlenül ült a lángoló autóban, életét pilótatársai bátorságának köszönheti, akik másodpercekkel az autó felrobbanása előtt tudták kiszabadítani a roncsból.
Lunger, Guy Edwards, Arturo Merzario és Harald Ert voltak azok, akik 37 másodperc után ki tudták szabadítani Laudát a lángoló autóból.
A fiatal osztrák versenyző súlyos égési sérüléseket szenvedett, a Mannheim-i kórházban az életéért küzdöttek.
Égési sérülései és a belélegzett füst miatt állapota kritikus volt.
Orvosai mindent megtettek érte, állapota csak négy nap múlva stabilizálódott, de sérülései örökre nyomot hagytak arcán.

A balesetet egy kisfiú örökítette meg, a képeket szerte a világon leközölték.
A Nürburgring felett eljárt az idő, az egyre gyorsuló versenyautóknak már nem volt biztonságos ez a pálya. A ring licenszét visszavonták, a Német Nagydíj Hockenheim-be költözött.

Szörnyű balesete után hat héttel Lauda akaraterejének és bátorságának bizonyságául már újra a Ferrariban ült, végigversenyezte az idényt.
Később személyesen köszönte meg a segítséget megmentőinek, akik közül Merzarionak - akivel nem volt túl jó viszonyban - adta monte-carlói pole pozíciójáért kapott aranyóráját.
Az 1976-os évet Lauda a második helyen zárta James Hunt mögöt, s balesete ellenére, a címvédéséhez mindössze egyetlen pont hiányzott.

1977-ben csak három futamot nyert, de hatszor lett második és egyszer harmadik, így már két versennyel a bajnokság vége előtt Világbajnok lett.

Az utolsó előtti viadalon, Kanadában felmondott Enzo Ferrarinak, akit az összes pilótája közül talán ő tisztelt a legkevésbé.
Ő ugyanis egy csöppet sem félt a retteget csapat tulajdonostól.
Lauda mindössze a haláltól rettegett, amelynek szele meg is érintette, és a balesete nyomait máig az arcán, és testén hordozza.

Két sikertelen év a Brabhamnál

Az osztrák tehát elhagyta a csapatot ahol Világbajnok lett, s új kihívásokat keresett.
1978-ra Bernie Ecclestone Brabham-csapatához igazolt.
Eclestone-t azonban csakis a dolgok anyagi oldala érdekelte és az, hogyan kereshet a legtöbbet. Lauda csak szenvedett a gyenge Alfa Romeo-motorral, s mindössze két futamgyőzelmet ért el. Az egyetlen, ami emlékezetes maradt abból a korszakból, a Fan Car, amely a porszívó alapelvére építve növelte az autó tapadását, vákuumot generált az autó alatt, és a földre szívta a kocsit.
Ezzel a géppel nyert Lauda Anderstorpban a Svéd Nagydíjon, a négykerekű utolsó versenyén.
A többiek ugyanis fellázadtak, mondván, a kocsi hátul okádta a levegőt, és nem csak a levegőt, esetenként a földről felszívott köveket szórta a mögötte haladóra.

Ami ezután történt a Brabhamnél, az feledhető.
Az 1979-es idényben élvezetes csatát vívott Ecclestone-nal a szerződése meghosszabbításáról.
Amikor kicsikart kétmillió dollárt , újra unalmassá vált számára az autóversenyzés, és Montrealban az egyik edzés alatt odament Ecclestone-hoz, és bejelentette, befejezi.
(Az angol nem döbbent meg különösebben, végigment a boxutcán, ahol rátalált az argentin Ricardo Zuninóra, kért tőle némi pénzt, majd odaadta neki Lauda öltözetét, és beültette az autóba.)

Ezután két évre kivonult a Forma1-ből, és saját légitársasága kiépítéssel foglalatoskodott, ezen kívül pedig szakkommentátorként dolgozott a televízióban.

Harmadik Világbajnoki cím a McLaren csapatával

1981-ben aztán elfogadta Ron Dennis ajánlatát, és 1982-ben újra visszaült a versenyautóba, immár a McLaren színeiben.
Ebben az évben nyert a Nyugat-amerikai Nagydíjon, valamint a Brit Nagydíjon is.

A következő szezonban viszont nem sikerült egyszer sem győznie.

1984-re aztán elkészült a TAG turbó-motor, amellyel meg tudta nyerni a Világbajnoki címet, mindössze fél ponttal megelőzve csapattársát Alain Prostot.

A következő évben azonban már nem jelentett akkora kihívást számára a versenyzés, mindössze 14 ponttal zárta az évet s a szezon végén visszavonult.

A Forma-1 után

Visszavonulása után repülőtársaságával foglalkozott, majd elfogadta Montezemolo ajánlatát, és tanácsadóként a Ferrarihoz szerződött .
A maranellóiakon azonban nem tudott segíteni, sőt tovább rombolta a kedélyeket, mikor rendre kegyetlenül őszintén elmondta kritikus véleményét.

Késöbb a Jaguárnál is megfordult mint tanácsadó, jelenleg pedig a német RTL televízió szakkomentátoraként találkozhatnak vele a nézők.












Szólj hozzá

Név:
E-mail címed:
Az e-mail címed nem jelenik meg az oldalon
Szöveg:
Milyen nap van ma Magyarországon?












Ingyenes honlapkészítő
Profi, üzleti honlapkészítő
Hirdetés   10
Végre értem amit angolul mondanak nekem, és megértik amit mondok.

KÖSZÖNÖM NOÉMI!