A 70-es évek elején még a hosszútávú versenyeken kétülésesek indulhattak, így az együléses autóknak nagy konkurenciái voltak.
A nagy Istállók közül viszont a Ferrari végül kialakította saját szurkolótáborát.
A nagydíjakon csak a Maranelloi csapat képviselte a konstruktőröket, mely főleg kicsi, angol csapatok ellen versenyzett.
Az együléseseket „kézműves munkával” építették (kivétel a BRM-et és a Matrát) a Ford Cosworth DFV motor és a Hewland FG400 váltó köré.
A Ferrarinak ez a kettős versenyzés óriási anyagi terhet jelentett, ezért 1974-ben Enzo Ferrari úgy döntött, hogy elhagyja a sportautókat, és minden a Forma1-es Nagydíjakra tesz fel.
Ez a döntés aranyat ért, ugyanis a vörösök a 70-es években három egyéni világbajnoki címet is megszereztek (1975, 1977, 1979)
A 70-es évek szabályai:
Három literes szívó, vagy 1.5 literes feltöltős hajtóművek és vízzel meg olajjal legalább 530kg-os összsúly.
Kereskedelmi forgalomban is használatos üzemanyaggal.
Biztonsági kikötés csupán a gumitartály és a poroltó volt.
Egy szezonban 13 futam volt, ami két részre oszlott, és a Világbajnoki címet mindkettőn az összes helyezést figyelembevették (egy futameredmény kivételével)
Minden nemzeti autósport szövetség megrendezte a maga nagydíját, a világbajnokságot pedig a Nemzetközi Sportbizottság égisze alatt tartották meg.
Változásokat hozott a 70-es évek abban az irányban, hogy Bernie Ecclestone megvásárolta a háromszoros világbajnok, Jack Brabham versenyistállóját.
Ecclestonnak jó orra volt az üzlethez, és átlátta, hogy ha pontos szabályokat határoz meg, akkor mindenki számára egy jövedelmező üzletággá alakíthatja át ezt a kis világot.
Míg Ecclestont a pénz világa, úgy a Lotus atyját, Colin Chapmant inkább a technika vonzotta.
Gyönyörű együlésesei főleg a teljesítményre voltak kiélezve, a biztonság rovására. A lotus állandóan új vívmányokat mutatotkozott be, amiket ezután mindenki leutánzott.
A Lotus 72-est a történelem egyik legkiválóbb együlésesét ék alakja, a rugózatlan tömeg csökkentése érdekében a fedélzeten belül elhelyezett fékek és torziósrugók teszik máig emlékezetessé.
Ekközben távol Angliától Enzo Ferrari Mauro Forghierivel, a versenyrészleg műszaki igazgatójával és az ifjú Luca di Montezemolo sportigazgatóval összefogtak és egy rendkívűl eredményes korszakot indítottak el.
Győztes Ferrarik:
1970-71 – 312B - győzelmek száma: 5
1971-72 – 312B2- győzelmek száma: 2
1974 - 312B3- győzelmek száma: 3
1975 - 312T- győzelmek száma: 6
1976 -77 – 312T2- győzelmek száma: 10
1978 - 312T3- győzelmek száma: 5
1979 - 312T4- győzelmek száma: 6
