Bejelentés



Ferrari Történet
Nekem mindegy csak a színe legyen VÖRÖS!

MENÜ













Jody Scheckter volt a Ferrari utolsó pilótája, aki világbajnok lett a Michael Schumacher sikeres korszak előtt.

1950 január 29-én született a dél-afrikai East Londonban.

Nála is szinte elkerülhetetlen volt, hogy autóversenyző legyen, hiszen édesapjának Renault kereskedése volt, s a fiú már egészen pici korában megtanult vezetni.
Viszont az már elég korán kiderült, hogy az ifjú tehetség a vezetésben csupán a padlógázt ismerte.
A legelső autóversenyét is fekete zászlóval intették le a bírók, mert túl veszélyesnek látták vezetési stílusát.

20 évesen a dél-afrikai Forma Ford szériában harmadik lett, s mivel ő lett a legjobb dél-afrikai, így ösztöndíjat kapott, s Európába utazhatott, hogy ott folytassa versenyzői pályafutását.
1970-ben tehát teli ambícióval indult el Londonba szerencsét próbálni.
Deniss Hulme, egykori Világbajnok egyengette pályafutását.
Jody meglehetősen szótlan ember volt, a pályán azonban agresszivitás, és rendkívüli gyorsaság jellemezte.
Olykor még a rutinos pilótákat is meglepte manővereivel, és bizony rámenősségével életveszélyes karambolokat is okozott.
(1973-ban a Britt nagydíjon például nyolc autó ütközött miatta)

1972-ben debütált a Formula–1-ben, a McLaren színeiben.
A csapat az utolsó futamon a harmadik autójával versenybe állította a dél-afrikai versenyzőt, s nem is kellett csalódniuk.
Scheckter ugyanis Amerikai Nagydíjon, Watkins Glenben, azonnal magára vonta a figyelmet.
A futamon, a nyolcadik helyről a harmadikig küzdötte fel magát, s bár egy megpördülés után végül csak kilencedik helyen végzett, mindenki láthatta, hogy egy rendkívüli tehetség születik.

1973-ban Megnyerte a Formula–5000-es bajnokságot valamint ötször versenyezhetett a Formula–1-ben, szintén a McLarennél.
Franciaországban majdnem megnyerte a futamot, csakhogy a hajrában ütközött az éllovas Emerson Fittipaldival.
Fittipaldi Lotusa rögtön kiállásra kényszerült, majd két körrel később Scheckter McLarenje is megadta magát az ütközés miatt. Fittipaldi érthető módon dühös volt, és élesen kritizálta, sőt őrültnek nevezte az agresszívan vezető Schecktert.
Következő versenyén, a Brit Nagydíjon nagy balesetet okozott, aminek következtében tizenegy autó volt kénytelen feladni a futamot.
Scheckter a hatodik helyről rajtolt, s az első körben már feljött a negyedikre. A második körben azonban az egyik kanyart kiszélesítette, elvesztette az uralmat az autó felett,s az autó a pálya közepén állt meg a silverstone-i célegyenesben, mindaddig míg valaki telibe nem találta.
Csodával határos módon sem Scheckternek, sem másnak nem lett komolyabb sérülése.
A történtek után a McLaren M23-asa az Amerikai és a Kanadai Nagydíjon a nullás rajtszámot viselte, így Scheckter egyike a két Formula–1-es pilótának, aki e szám alatt versenyzett.
(A másik Damon Hill volt 1994-ben)

1973-as tömegbaleset


A Kanadai Nagydíj szintén nem sikerült fényesen.
Scheckter áldozata itt a tyrelles Francois Cevert
volt. Az ütközés után mindketten kiestek a versenyből.

Meglepő módon néhány nappal később a Tyrell leszerződtette, így 1974-ben a Tyrell csapat szineiben folytatta tovább a versenyzést.
Csapattársa éppen Cevert lett, akit a canadai futamon kiütött.
Illetve csak lett volna, mert a 73-as szezonzáró USA GP kvalifikációján Cevert halálos balesetet szenvedett.
Scheckter elsők között ért oda a roncshoz, és saját bevallása szerint, az akkor látottak változtatták meg igazán a versenyzéshez való hozzáállását.
Innetől kezdve szempont volt, hogy megóvja saját és mások életét, így az őrült titán kissé megszelidült.
A 74-es szezonban két nagydíjat nyert, kétszer lett második illetve harmadik.
Az egyéni pontversenyben 3. helyen végzett.

Az 1975-ös évad nem úgy sikerült, mint ahogy kellett volna, de ő lett az egyetlen dél-afrikai, aki megnyerte a Dél-afrikai Nagydíjat.

1976-ban szintén harmadikként végzett a pontversenyben.
A szezon során a Tyrrel bevezette a legradikálisabb autót a Formula–1 történetében, a hatkerekű Tyrrell P34-est.
Scheckter ezzel szerezte egyetlen futamgyőzelmét az évadban, az anderstorpi pályán, Svédországban. Az autóval tizenkét alkalommal állt rajthoz, és tízszer pontot is szerzett vele.
A Kelet-amerikai nagydíjon hosszú csatát vívott az első helyért barátjával, James Hunttal.

1977-ben Scheckter elhagyta a Tyrrelt, és Walter Wolf új csapatához igazolt, melyet első versenyükön győzelemhez vezetett. Ezen kívül még kétszer nyert az évben a csapatnak. Általában vagy dobogón végzett, vagy kiesett, de másodikként végzett a domináns Niki Lauda mögött.
1978-ban csak a hetedik helyet tudta megszerezni, az év végén pedig a Ferrarihoz szerződött.
Maranelloba egyetlen egy céllal érkezett, mégpedig azzal, hogy Világbajnok legyen.
A csapat már 1973-ban is megkereste őt, amikor még a Mclarennél versenyzett, de nem tudtak megeggyezni, és Scheckter saját bevallása szerint is, akkor még korai lett volna leszerződnie a Ferrarihoz, mert még túl zöldfülű volt egy ekkora csapat számára.
Végül 1978-ban megállapodtak Enzo Ferrarival.
Ekkorra már vakmerősége valamelyest csillapodott, és készen állt arra, hogy besorakozzon a legjobbak közé, s rögtön az első évben, 1979-ben Világbajnok lett a Ferrarival.
Csapattársa Gilles Villeneuve lett, akivel rögtön nagyon jó barátságot kötött.
Első győzelmét Belgiumban aratta, ekkor már Villeneuve a világbajnoki pontverseny élén állt, Scheckter pedig bizonyítani akart, hogy megállja a helyét mellette.
Monacoban már az időmérőn a két Ferrari szerepelt a legjobban, a versenyen végül Scheckter állhatott a dobogó legfelső fokára.
Világbajnoki győzelmét végül a Monzában nyert futammal zsebelte be.
Megérdemelten lett Világbajnok, ekkorra már egy kiforrott és rutinos versenyzővé vált.
Ő maga ugyan bevallotta, hogy azért sokszor elfogta a kísértés, hogy később fékezzen társainál, de visszafogta magát, és a világbajnoki pontversenyre összpontosítva ennek meg is lett az eredménye.
1980-ban azonban már valami hiányzott a régi Scheckterből, s bár Enzo Ferrari bízott benne, hogy a világbajnoki formája erre az évre is megmarad, de Scheckterben már nem volt annyi lelkesedés, s júliusban be is jelentette, hogy a szezon végén befejezi a versenyzést.
Így indokolta döntését: „ a versenyzést mindig csupán az életem egy közjátékának tekintettem: eljött a pillanat, hogy továbblépjek"












Ingyenes honlapkészítő
Profi, üzleti honlapkészítő
Hirdetés   10
Végre értem amit angolul mondanak nekem, és megértik amit mondok.

KÖSZÖNÖM NOÉMI!