1990 Ayrton Senna (McLaren-Honda)
1991 Ayrton Senna (McLaren-Honda)
1992 Nigel Mansell (Williams-Renault)
1993 Alain Prost (Williams-Renault)
1994 Michael Schumacher (Benetton-Ford)
1995 Michael Schumacher (Benetton-Renault)
1996 Damon Hill (Williams-Renault)
1997 Jacques Villeneuve (Williams-Renault)
1998 Mika Häkinen (McLaren Mercedes)
1999 Mika Häkinen (McLaren Mercedes)
F1: 1990
Gianni Agnelli, a Ferrari elsőszámú szurkolója, és egyben a márka Főrészvényese
1991-ben egy elég nagy visszhangot keltő kijelentést tett.
Szerinte a futamgyőzelmek 90%-ban az autókon múlott, és csak 10%-ban a pilótán.
Való igaz, hogy az elektronika forradalmasította és átalakította ezt a világot, egyre csökkentve a pilóta szerepét a sikerekben.
A rakétákat ellepték különböző érzékelők, chipek, vezérlőpanelek, átvéve ezzel az autó feletti irányítást.
Nem csak a kuplung fokozatait az autó sebessége és az éppen befutott pályaszakasz szerint beállító elektronikus sebességváltó jelentette az újdonságot, mindemellett feltűnt az elektronikus kormányvezérlés, az un. „fly by wire” vagy a kipörgésgátló rendszer.
Tartozék lett a kormányszervó, fékszervó, ABS is.
Szintén ezekben az években megjelent a kétirányú telemetrikus információcsere a pályán versenyző autó és a box között, így az istálló mérnökei akár a verseny alatt is változtathattak a beállításokon, és ehhez a pilótákra nem volt szükségük.
A mérnökök fölényben érezték magukat.
Ron Dennis, a McLaren vezetője például nem titkoltan kijelentette, hogy akár pilóta nélkül is körözhetnének a pályákon.
A FIA tehetetlennek bizonyult a meg növekedett teljesítmények korlátozásában.
A helyzet fontosságát felismerve Mosley, az Automobil Szövetség Elnöke a versenygépek biztonságának növelése mellett döntött.
1991-ben az alváz töréstesztjét az egész kapszulára kiterjesztették,
1993-ban megnyirbálták a légterelők nyúlványait, csökkentették a hátsó nyomtávot és a hátsó gumik futófelületének szélességét, és még ebben az évben a F1-es versenybenzin összetételét kialakították a CEE normák szerint.
Az évtized első két Világbajnokságát a McLaren-Honda színeiben Ayrton Senna nyerte meg.
1992-ben Nigel Mansell- és
1993-ban Alain Prost győzelme már a Williams-Renault dicsőségét hozta, és ezzel egy újítást is, a 3.5 literes V10-es szívómotoros blokkot, mely a későbbiekben a tervezők kedvencévé vált.
Ekközben Mosley újabb kampányba kezdett a fedélzeti vezérlő elektronika visszaszorítására.
Visszaakart adni a pilóták kezébe a "kormányzást", azt szerette volna, ha egyedül irányítják a pályán autójukat.
Minden elektronikus rendszert támadó intézkedés ellenére a tragédia bekövetkezett...
1994 a Forma-1 fekete éve
1994 május 1-én Ayrton Senna és Roland Ratzenberger halálos balesete súlytotta a száguldó cirkusz világát.
Ugyanekkor a boxutcában elgázolt szerelők, és a nézők közé kirepült, balesetet okozó alkatrészek
tragédiájával végleg betelt a pohár.
A következő futamon Monte Carloban Wendlinger Saubere megcsúszott és a védőfalnak csapódva ezer darabbra tört. Az osztrák pilóta kómában feküdt néhány napig.
Mindezek tükrében elkésve ugyan, de megkezdődtek a szigorítások és a versenyautók biztonságának fejlesztései.
Megtiltották például a különleges keverékű üzemanyagok használatát, és egységes üzemanyagot töltöttek a tankokba.
Kötelezővé tették az alváz alsó részére felszerelt fa kopólemez használatát, ami megakadályozta, hogy a nyomás hatására túl közel kerüljön a földhöz a szerkezet.
1995-ben korlátozták a hengerűrtartalmat, a biztonsági előírások is tovább szigorodtak.
1997-ben már hátsó törésteszteket is végeztek, valamint az autók biztonságát növelte az új orr-rész két elemből álló merevítése.
Kiszélesítették a pilótafülkét is,ami versenyzők könnyebb kiemelését tette lehetővé.
Megjelent a kivehető, összecsukló kormány is.
1998-ban a slick gumik helyét barázdált abroncsok vették át.
A Ferrari ezen fejlesztésekben mindig is az élen járt.
Jean Todt "debütálása":
Luca di Montezemoló kiválló megérzéseinek köszönhetően választódott ki Jean Todt.
Semmiféle F1-es tapasztalattal nem rendelkezett, bár a rally és a raid versenyek világában komoly sikerei voltak.
Feladatul a csapat újjászervezését és az istálló talpraállítását kapta.
1993-as Francia Nagydíjon debütált.
Todt rendkívűl keményen, napi 16 órákat dolgozott a csapatnál.
Meggyőződése volt, hogy az olasz csapat képes legyőzni az akkortájt uralkodó brit csapatokat.
1996-ban kemény tárgyalások után leszerződtette az akkor már a Benetton színeiben kétszeres Világbajnokot Michael Schumachert
Ez nagy motivációt jelentett az egész csapatnak, és felébresztette álmából a Ferrarit.
A sikerhez vezető út nem volt könnyű, de egy új korszak elkezdődött, aminek a vége elsöprő fölény lett...
