Szabályváltozások, amik a Vörösök „vesztét” hozták:
Ebben az évben a FIA drasztikus változtatásokat vezetett be.
Csökkenteni akarta -biztonság és költségcsökkentés érdekében- az autók teljesítményét.
Előírás lett, hogy a V10-es motornak két futamot kell kibírnia, így a motorok élettartalma megduplázódott.
Új szabály volt ezen kívül, hogy a csapatok csak egy szett gumit használhattak fel az időmérőn és a futamon is.
(A gumigyártóknak így teljesen új gumikat kellett kifejleszteniük.)
A Ferrari szakembereinek nem okozott problémát a motorok megbízhatósága, annál inkább nehezebb feladat volt az autót az új aerodinamikai szabályokhoz igazítani, melyek először
az autókra ható leszorító erők 15%-ának elvesztését hozták.
Végül a kasztni több pontjára helyezett oldalsó terelőkkel, fülekkel és spoilerekkel ezt is sikerült megoldani.
A gumiszabályok nem kedveztek a Bridgestone-nak (jól tudta ezt a FIA is), ráadásul majdnem minden csapat Michelin gumikkal futott, így annak könnyebb volt a helyzete, mivel rengeteg adatot és információt szállítottak a tesztek során a csapatok, könnyítve ezzel az új gumik fejlesztését.
Brigestone abroncsokon a Ferrarin kívül csak a két leggyengébb csapat Jordan és a Minardi futott, akiknek ráadásul közel nem volt annyi pénzük a tesztelésekre mint a nagyoknak.
Természetesen mindenki tudta, hogy a szabálymódosítások mögött nem csak a fenti két indok szerepelt.
A FIA meg akarta törni a Ferrari egyeduralmát, hiszen üzleti szempontból ez volt az érdekük.
A Ferrari idei autója az F2005-ös, teljes mértékben a fiatal olasz mérnök, Aldo Costa alkotása volt, aki korábban Rory Byrne csapatában dolgozott.
Az autót az évadnyitó Ausztrál futam előtt mutatták be, rajthoz azonban csak Bahreinben - a szezon harmadik futamán- állt.
Addig is időt nyertek a szakemberek, hogy tovább növeljék az első vezetőszárnyakra és a hátsó terelőkre ható leszorító erőt, az új szabályoknak megfelelően.
Az új versenyautó első futamán ugyan megmutatta erejét, és Schumi Alonsoval együtt vezette a versenyt, később azonban váltóproblémák léptek fel, és a német kiállni kényszerült.
Ezután pedig beteljesült Montezemoló jóslata, miszerint a 2005-ös évad a gumik párharca lesz.
S bár az F2005 –Schumacher páros erejét senki nem vitatta, de néhány futam után sajnos tisztán látszott, hogy nem vehetik fel a harcot a Michelin abroncsokkal.
Schumi az első hét futamon mindössze egyszer állt dobogón, méghozzá Imolában, ahol egy rendkívül izgalmas csatát láthattak a nézők Fernando Alonso és Schumi között.
Alonso több mint tíz körön keresztül tartotta maga mögött a Bajnokot, aki így végül másodikként ért célba.
A nézők ismét rajongtak a Forma1-ért.
(a Ferrari ellendrukkerei azért, mert látták, hogy megfogható a Vörös autó, a Schumi rajongók pedig mert itt, a szezon negyedik versenyén ismét a 2004-es klasszissal találkozhattak)
Feléledtek a remények a csapatnál is, viszont hamarosan csalódniuk kellett, mert Imola után szinte minden versenyen a középmezőny jutott csak nekik.
A német nem tudta felvenni a versenyt a továbbiakban Alonsoval, sőt, a McLarenben ülő Kimi Räikkonennel sem.
A középmezőnyben is akadtak harcai Schumachernek.
Összeütközött Nick Heidfelddel, David Coultharddal, Szato Takumával, és Mark Webberrel is, s bár nem tagadta, hogy volt már jobb formában is, de ennek ellenére élvezte a csatákat, és még így is rendkívül nagy teljesítménynek számított, hogy Alonso és Räikkonen mögött, harmadikként végzett a világbajnoki pontversenyben.
Ezt igazolja, hogy Barrichello mindössze nyolcadik helyre tudta feltornázni magát a ranglétrán.
A csapatnál többen is nyilatkozták, hogy ez az autó annyira „jó” mindössze, amennyit Barrichello ki tud hozni belőle.
Minden további nagyobb eredményt csak Schumacher zsenialitása tette hozzá.
Egyetlen egy futamgyőzelmét Indianapolisban arathatta, amikor a Michelin gumikat használó csapatok egytől egyig visszaléptek a versenyzéstől, biztonsági okokra hivatkozva.
Előző nap ugyanis Ralf Schumacher gumija szétrobbant a pályán, és a Michelin kérte a csapatokat, hogy ne induljanak a rendkívül veszélyes versenypályán.
A futamon tehát mindössze hat autó állt rajthoz, és a német győzött.
Bár „mostoha” győzelem volt ez, pontok szempontjából mindenképpen jelentős.
Főleg úgy, hogy ezután Kínában Schumi életének leggyengébb teljesítményét nyújtotta.
A rajtrácsra vezető körben nekiment Christijan Albersnek, majd miután tartalékautóval elindult, a biztonsági autó mögött megpördülve kiesett a versenyből.
Ez viszont már nemigen számított, a Világbajnok ebben az évben Fernando Alonso lett.
A csapat pedig már szezon közepétől nagy erőkkel készült 2006-ra!
2006
Schumacher felejthetetlen búcsúja:
Sok év után először nem Schumachert zaklatta a sajtó.
Mindenki az új Világbajnokkal, Alonsoval, valamint az érkező ifjú tehetséggel, Nico Rosberggel volt elfoglalva.
A szabályváltoztatások természetesen ebben az évben sem maradtak el.
A motorok méretét csökkentették, a kerékcserét pedig újra engedélyezték.
A Bridgestone is könnyebb helyzetbe került, ugyanis a Williams és a Toyota is besorakozott mögé.
A csapat számára mindenképp ígéretesebbnek tűnt ez az év az előzőnél.
S bár a végén elmaradt Schumacher diadala, de búcsúzása felejthetetlen volt.
A Renault ebben az évben is csúcsformában versenyzett, Fernado Alonso az első kilenc versenyből hatot megnyert, és a másik három futamon is felállhatott a dobogó második fokára.
Schumachernek ezalatt két győzelmet sikerült mindössze bezsebelni, s a Kanadai Nagydíjat követően már 25 pont hátránya volt a spanyollal szemben.
A németet viszont nem olyan fából faragták, hogy könnyedén megfeledkezzenek róla, mind a sajtó,mind a nézők, mind pedig az ellenfelek.
Ő nyerni akart, és ünnepelni!
San Marinoban, valamint az Európai Nagydíjon ezt meg is tette.
Monte-Carló után pedig még a címlapokra is visszakerült.
Pályafutásának egyik legnagyobb botrányát robbantotta ki ezen a hétvégén, amikor az időmérő legutolsó perceiben keresztbe állt a pályán, megakadályozva ezzel Alonsot és Mark Webbert, hogy jobb időt fussanak az övénél.
Mindkét versenyző részideje jobb volt, mint a németé, de így nem volt lehetőségük továbbmenni.
Ráadásul igencsak amatőr hibának tűnt, hiszen lassan érkezett a kanyarba, mégis megcsúszott.
(érdekesség, és talán kicsit mellette szól, hogy rákövetkező évben Kimi Raikkonen ugyanitt, ugyanúgy csúszott meg)
Persze lett volna még ideje ekkor korrigálni, és meg is tette, végül aztán valahogy mégis a fal felé kormányozta az autót, ami nem is tört össze, csak megállt.
Ezután persze mindenki a torkának ugrott.
Nem csak Alonso és a világsajtó, de versenyzőtársak, egykori pilóták is, sőt volt, aki még a Forma1-ből is kitiltotta volna.
Végül megbüntették malőrje miatt, és csak az utolsó rajtkockából indulhatott.
A versenyen aztán feltornázta magát egészen az ötödik helyre.
Ezután Indianapolisban megkezdődött a felzárkózás.
Csapattársa, Felipe Massa ekkor tudta, meg, hogy 2007-ben folytathatja-e versenyét a csapatnál.
Schuminak döntenie kellett, ugyanis Kimi Räikkonen kezében ekkor már ott volt a szerződés a Ferrarival a következő évre.
A Bajnok úgy döntött, hogy átadja helyét a brazilnak, és Monzában hivatalosan is bejelentette visszavonulását.
Ezek után, már minden tehertől mentesen, felszabadulva versenyezhetett.
Az idény második felében hét futamból ötöt megnyert, és a Kínai Nagydíjon utolérte Fernando Alonsot.
Ehhez egy kis szerencse is kellett, ugyanis a spanyolt megbüntették a Hungaroringen is és Monzában is (bár a Hungaroringen Schumit is hasonló büntetéssel súlytották)
Alonso a Magyar Nagydíjon és az Olasz Nagydíjon is kiesett műszaki hiba miatt, majd ezután Kínában egy rossz csapatvezetői döntés miatt veszítette el a már majdnem megnyert futamát.
A német tehát nemcsak gyors, hanem szerencsés is volt a szezon második felében.
Ez azonban váratlanul visszaütött, hiszen hat év után először adta fel a szolgálatot a motorja.
Mindezt a Japán Nagydíjon, amikor is Ő száguldott az élen.
A spanyolnak ez 10 pontot hozott, és végeredményben itt el is dőlt a Világbajnoki cím sorsa.
Schumacher mindezt rendkívül higgadtan vette tudomásul.
Kiszállt az autójából, visszasétált a boxba, és a csapat szinte minden tagjával összeölelkezett, és megköszönte a közös munkát.
Tagadhatatlanul megható pillanatok voltak ezek.
Braziliában már csak a csapat bajnoki címéért küzdött, amit végül szintén nem sikerült megszerezniük.
Kárpótlásul azonban megadatott neki, hogy az utolsó Forma1-es futamán a lehető legszebben búcsúzzon.
Felejthetetlen pillanatokat adott mind rajongóinak, de még az őt nem kedvelők táborának is.
Schumacher az időmérőn műszaki hiba miatt csak a tizedik helyet tudta megszerezni.
A verseny elején ráadásul defektet kapott, és majdnem körhátrányba került a későbbi győztes Massával szemben.
Ezután ami történt, az szinte hihetetlen és ámulatba ejtő volt.
Olyan tempót autózott, és olyan előzési manővereket hajtott végre, amit talán még soha nem látott a Forma1 világa.
Messze ő volt a leggyorsabb a mezőnyben, és 24 másodperccel lemaradva Massától, végül feljött a negyedik helyre.
A verseny után Michael így nyilatkozott:
„Őrületesen gyors volt az autó, ha nincs a defekt, ideális esetben mindenkit lekörözhettünk volna. Olyan volt ez a verseny, mint az egész szezon, sőt az egész pályafutásom: érzelmes, mozgalmas és lüktető. Imádtam az egészet!”
Michael Schumacherrel tehát elbúcsúzott a száguldó cirkusz eddigi történetének legnagyobb pilótája.
A csapatot azonban nem hagyta el végleg.
Rajongói legnagyobb örömére a mai napig is ellátogat néhány futamra.
Legfőképpen azonban tanácsadóként segíti a háttérmunkákat, és természetesen az autók tesztelésénél sem hiányozhat páratlan szaktudása.
