1980 Alan Jones (Williams-Ford)
1981 Nelson Piquet (Brabham-Ford)
1982 Keke Rosberg (Williams-Ford)
1983 Nelson Piquet(Brabham BMW)
1984 Niki Lauda (McLaren TAG Porsche
1985 Alain Prost (McLaren TAG Porsche)
1986 Alain Prost (McLaren TAG Porsche)
1987 Nelson Piquet (Williams-Honda)
1988 Ayrton Senna (McLaren-Honda)
1989 Alain Prost (McLaren-Honda)
A 80-as évekre óriási üzletággá nőtte ki magát a Forma-1, amely igencsak vonzotta a nagybefektetőket és a nemzetközi szponzorokat.
Bernie Ecclestone a Brabham pártfogója sikerrel egyesítette –egyfajta szakszervezeti megállapodás keretében – az angolokat a FOCA (Forma-1-es Konstruktőrök Szövetsége) égisze alatt.
Ehhez viszont nem csatlakozott a Ferrari, a Renault, az Alfa Romeo, és az Osella, vagyis az összes olyan csapat amelyek a Fisa-hoz, a Nemzetközi Szövetséghez tartoztak.
A konfliktus természetesen nem maradt el.
Konkrétan a Fisa abbéli igyekezetéből robbant ki, hogy betiltsa a kocsiszekrény alatt mesterséges vákumhatást teremtő műszaki megoldást, és meghatározta a talajtól mért legkisebb távolságot, amely lehetetlenné tette, hogy az ennél rövidebb „miniszoknyák” rátapadjanak az aszfaltra.
Az angol csapatok válasza erre az volt, hogy a boxban még előírásnak megfelelő volt, majd a boxutcát elhagyva a pilóta egy gombnyomással lejjebb engedte a kocsit.
A szabályosan versenyző csapatok természetesen tiltakoztak, viszont a Szövetség nem lépett.
1980-ban Alan Jones a Williamsnek megszerezte az első Bajnoki címet.
A sok éves küszködés után Frank Williams csapata muzulmán szponzoroknak köszönhetően felküzdötte magát a csúcsra.
A Ford Cosworth-motorok által hajtott együlésesek a 80-as évek legelején egymásután három bajnoki címet zsebeltek be, de itt már tisztán látszott, hogy a jövő a turbó-motoroké.
A Renault kezdeményezését előbb-utóbb mindegyik csapat követte.
Ezek az autók a kanyarokban még eléggé esetlenek, viszont egyenesben már szélsebesek voltak.
Az F1 gyors átalakuláson ment át, a motorokat készítő nagy autógyárak szemet vetettek a kisebb csapatokra.
Így megszűnt a Ferrari egyeduralma, ugyanis a Renaultot követte a BMW, Porsche és a Honda is.
Innentől kezdve a műszaki színvonal meredeken emelkedni kezdett.
A Ferrari által feltalált befecskendezéssel az elektronika is beköszöntött az 1981-es V6-os turbómotorokon.
Ezek után már robbanásszerűen, a legkisebb alkatrészekre is kiterjedtek a műszaki fejlesztések.
A Ferrari számára az 1982-es év gyászosra sikeredett.
Mikor már úgy tűnt, hogy a 126C2-vel megnyeri a bajnokságot, akkor
Gilles Villeneuve belgiumi időmérőn bekövetkezett halálos balesete rázta meg a csapatot, majd a félelmetes hockenheimi karambol amelyben Didier Pironi mindkét lába szilánkosra tört.
Gilles Villeneuve halála súlyos csapás volt a Ferrari csapatának.
Enzo Ferrari a fiaként kezelt pilótát szívből megsiratta.
A megrendítő események és a meglévő zűrzavarok, konfliktusok közepette a Williams versenyzője Keke Rosberg nyerte el a Világbajnoki címet, aki összegyűjtött pontjai mellett csupán egy győzelemmel dicsekedhetett a szezonban.
A konfliktusok még 1983-ban is folytatódtak, olyannyira, hogy Nelson Piquet ( aki az első turbóval, a BrabhamBT52-re szerelt BMW motorral diadalmaskodott) győzelmét is vitatták, és még a csapat védnöke Ecclestone is beismerte, hogy szabálytalan benzinnel versenyeztek.
A Ferrarinak be kellett érnie egy konstruktőri címmel és egy egyösszegű kártalanítással.
A Williams és a Brabham után elérkezett a McLaren korszaka is.
A Project Four F2-es Team megszületésével Ron Dennis, az egykori szerelő került a McLarenhez, aki kezébe vette a csapat irányítását.
1984-ben a TAG-Porsche motorral felszerelt MP4 volánja mögött ülő Niki Lauda meg is nyerte a Világbajnokságot mindössze fél ponttal megelőzve csapattársát Alain Prostot.
A McLaren egyeduralmát mindössze Nelson Piquet szakította meg 1987-ben a Williams-Hondával.
1985 és 1986-ban Alain Prost diadalmaskodott a McLarennel,
majd 1988-ban immár a Honda 12 hengeres motorjaival Ayrton Senna,
1989-ben pedig ismét Prost vitte el a McLaren színeiben a bajnoki címet.
1988 augusztus 14
A nap amely felejthetetlen a Forma-1 történelmében
90 éves korában csendben elhunyt Enzo Ferrari.
A vezetést Vittorio Ghidella és fia, Piero vették át.
És két héttel később az Olasz Nagydíjon Gerhard Berger nem várt győzelmet aratott.
