Egyik könyvében Enzo elismerően írt Ascariról.
Véleménye szerint rendkívül pontosan vezetett, viszont a győzelemhez szinte elengedhetetlen volt számára a pole pozíció, mert nem volt elég harcias ahhoz, hogy hátulról indulva is hozza a tőle várt eredményeket.
Első helyről indulva szinte lehetetlen volt megelőzni, viszont feszültté és bizonytalanná vált, ha harcolnia kellett.
Vagyis nagyjából pont fordítva működött, mint általában a pilóták.
Persze Ascari igyekezett erre rácáfolni, és megmutatni, hogy igenis képes csatázni az első helyért is.
Példa volt erre az 1953-as utolsó futam.
A Bremgarten pályán, a futam 40.körében a boxutcában gyújtásellenőrzést kellett végrehajtania, így az élről visszaesett a harmadik helyre, épp két csapattársa, Farina és Hawthorn mögé.
A sportigazgató úgydöntött, hogy helyzetük megtartására utasítja pilótáit, ám Ascari megtáltosodott, és néhány kör alatt lehagyta megdöbbent csapattársait.
Ebből is látszik, hogy Ascari egy igazi egyéniség volt.
Mindezek mellett lázba tudta hozni a versenypályák mellett álló tömeget.
Már apja is autóversenyző volt az 1920-as években, ezért is ellnezte a család, hogy nyomdokaiba lépjen.
Antonio Ascrai ugyanis halálos balesetet szenvedett egy Alfa Romeoval 1925-ben.
Ennek ellenére Albertot nem sikerült eltéríteni a versenyzés világától, de nem autókkal, hanem motorversenyzéssel kezdte pályafutását a Bianchi gyári csapatánál.
Édesanyja előtt viszont ezt teljesen titokban tartotta, és mindaddig sikerült is neki, amíg a leggyorsabb versenyzők egyike nem lett, és rádöbbent arra, hogy igazán a négykerekű sport vonza.
Ascari pályafutását nagyban befolyásolta, hogy apja régi barátja és csapattársa, Enzo Ferrari felismerve Ascari örökölt tehetségét, az elsők között kezdte tanítani a versenyzés fortélyaira.
Már az első futamon kiderült, hogy Ascari egy tehetséges pilóta, bár a II. világháború megszakította pályafutását.
A háború után Ascari újra kormány mögé ült.
A Cisitalia és a Maserati csapatban versenyzett váltakozó szerencsével egészen addig, amíg nem találkozott egy bizonyos Gigi Villoresi-vel.
Villoresi Ascarihoz hasonlóan Milánóból származott.
A háború utáni időszakban sok fiatalemberhez hasonlóan őt is megfertőzte a sebesség utáni vágy.
Villoresi lett Ascari "pártfogója" és egyben legjobb barátja.
1948-ban Villoresi-nek köszönhette, hogy egy Alfa volánja mögé ülhetett.
Enzo Ferrarinak megakadt rajta a szeme és pár hónappal később már Ascari-t akarta pilótának abba az autóba, amely már büszkén viselte a Ferrari nevet, valamint az ágaskodó ló szimbólumot.
1948-as szezon vége felé Ascari megszerezte első győzelmét a modenai versenypályán a végtelenségig fanatikus Enzo Ferrari előtt.
Ezt két további diadal követte, San Remoban és Pescaraban.
Ascari további jó helyezéseket ért el Maseratival is.
A háromágú szigonnyal fémjelzett Maserati és a Ferrari örökös vetélytársak voltak.
A következő évadot a Maserati-nál kezdte, mégis a Maranello-i istálló vörös versenyautóival jutott a csúcsra.
A szezon elején a Buenos Aires-i nagydíjon aratott győzelme és több nagyszerű befutója után Ferrari 1949. május 27-én hivatalosan is bejelentette szerződtetését.
A csapat nagyon jó üzletet csinált, mert Ascari-t széles körben az olasz autóversenyzés egyik legígéretesebb tehetségének tekintették.
Ascari 100 000 lírát kért, plusz a Maranello-i istálló versenyen nyert pénzdíjainak a felét. Csapattársa Villoresi lett.
1950:A Forma 1-es világbajnokság indulásának az éve.
Új kategória született, melyben együléses versenyautókkal, kijelölt versenypályán, új szabályok szerint versenyezhettek.
A cél az autók teljesítményének összemérése volt. Az Alfa Romeo csapat és a látszólag utolérhetetlen 158-as versenyautójuk volt az igazi ellenfele a Ferrarinak.
Ascari ebben az évadban tíz győzelmet jegyzett: hat F2-es versenyt, három túraautós és az utolsó F1-es futamot Barcelonaban.
Mindez csak előjáték volt a fantasztikus 1951-es évhez, amikor Ascari egy minden eddiginél versenyképesebb Ferrari 375 F1 volánja mögé ült.
1951-ben három versenyt nyert: San Remo, Német nagydíj és Monza. Így az utolsó, Spanyol futamon dőlt el a világbajnoki cím sorsa.
Hiába volt Ascari nagyon gyors, végül nem sikerült a bravúr.
Fangio lett a bajnok.
Ascari és Fangio között mindössze hat pont volt a különbség a végelszámolásnál.
Innen is látszik mennyire közel volt a Ferrari a "legyőzhetetlen" Alfa Romeo-hoz.
1952-ben azonban fordult a kocka.
Ez az év hozta meg a Ferrarinak a régóta várt világbajnoki címet.
Ascari Ferrari Tipo 500-asa uralta a mezőnyt.
Fölényét mutatja, hogy kétszer annyi pontot gyűjtött, mint a második helyezett,Nino Farina.
Megnyerte mind a 6 futamot, valamint mindegyik versenyen ő futotta a leggyorsabb kört.
Majdnem megszerezte a maximális pontszámot, de mivel akkoriban a leggyorsabb körökért is pont járt, egy alkalommal osztoznia kellett, ezért egy fél ponttal lemaradt róla.
1953-ban sem talált legyőzőre, kilenc, sorozatban aratott győzelmével rekordot döntött.
Ascari megállíthatatlan volt.
A bajnokság első 3 versenyt zsinórban megnyerte, ezzel együtt sorozatban 9 könnyű győzelmet aratott.
A sorozat a bajnokság 4. versenyén szakadt meg Franciaországban, amikor nagy küzdelemben végül csak a negyedik lett.
Az évben még 2 versenyt nyert, így megszerezte második világbaknoki címét.
Ezután új kihívásokat keresett és elfogadta a Lancia ajánlatát.
Úgy tűnt, hogy a Lancia első osztályú csapattal készül az 1954-es idényre, de mégsem ment minden a terv szerint.
A Vittorio Jano tervezte Lancia D50 nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket.
Ascari csak a Mille Miglia-t nyerte meg, a többi versenyen csak önmaga árnyéka volt.
A világbajnoki cím Fangio kezébe került.
1955-ben Ascari úgy döntött, hogy csak a Forma 1-es futamokra összpontosít, elfelejtve minden más kategóriát.
1955 májusában a Forma 1 mezőnyét Monaco látta vendégül.
Ascari jól kapta el a rajtot és Fangio mögött haladt.
Fangio és csapattársa, Moss később kiesett a versenyből, így Ascari vette át a vezetést, de nem sokáig.
A Lancia fékjei elromlottak és Ascari a korlátokat áttörve a tengerbe zuhant.
A becsapódás után a pilóta ki tudott mászni autójából és a felszínre úszott.
A csodával határos módon menekült meg.
Néhány nappal később meglátogatta csapattárást, Eugenio Castelotti-t Monzaban.
Nem tudott ellenállni a kísértésnek, hogy ne menjen pár kört barátja új Ferrarijával.
A próba tragikus véget ért, az autó kisodródott és Ascari életét vesztette.
A sors ironiája, hogy Ascari mindössze három nappal élt többet édesapjánál.
Mindketten 36 évesen vesztették életüket.
A Nemzetközi Motorsport Szövetség halhatatlanjainak listájára 1992-ben került fel.
