"Fantasztikus, hogy részese lehetek minden idők legnagyszerűbb csapatának.
Az idei évben nagyon élveztem a Forma-1-et, jobban, mint bármikor ezelőtt.
Mindig is arról álmodtam, hogy a Ferrarival nyerjek bajnokságot..."
(Kimi Räikkonen 2007)
A Forma-1 előtti évek
Kimi Matthias Raikkonen 1979 október 17-én látta meg a napvilágot, második fiúként, egy szerény anyagi körülmények között élő család gyermekekként.
(édesapja helyi építkezéseken különböző munkagépeket vezetett, édesanyja pedig irodai alkalmazottként dolgozott)
A kis Kimi már korán elkezdett érdeklődni a technikai sportok iránt,és a versenyzés,de legfőképpen a győzni akarás jellemezte egészen kicsi gyermekként is.
Édesanyjának következőt mondta egyszer:
"Anya én egyszer Világbajnok leszek. Csak még nemtudom milyen sportágban"
Édesapja kézügyességének köszönhetően már három éves korában egy 25 köbcentis motorkerékpáron száguldozott.
Ezzel mondhatjuk, el is kezdődött pályafutása.
A család mindig összespórolt annyi pénzt, hogy a korosztályos motorversenyekre eljuttassák fiukat.
Kimit már ekkor az motiválta, hogy minden versenyt meg kell nyernie, hiszen csak így tud egyszer annyi pénzt összeszedni, hogy akár a Forma1-ig eljusson.
Tanulni egyáltalán nem szeretett, egyetlen kedvenc tantárgya a tesi volt.
(iskolai végzettsége: 8 általános)
A versenyzés viszont lételeme volt, s bátyjával szinte nap mint nap "megküzdöttek" egymással.
"Gyerekkorunkban sokszor versenyeztünk kint az udvaron biciklivel, a tesómmal, Ramival, aztán mindketten több sebből vérezve mentünk tanulni, de ez cseppet sem zavart." /Kimi Räikkonen/
Hétévesen jutott el először gokartpályára, ami otthonuktól csupán öt kilométerre volt, így nem csoda, hogy a két fiút sokszor alig lehetett onnan hazarángatni.
Két évvel később Kimi már igazolt gokartversenyző volt, és az eredmények sem sokat várattak magukra a Finn Kupa sorozatokban.
1992-ben, -már junior korosztályba- aztán egyre többen felfigyeltek tehetségére, és kisebb szponzorokat is sikerült megnyernie az ifjoncnak.
Ennek köszönhetően aztán benevezhetett Nemzetközi versenyre is.
Az első ilyen volt 1995-ben a Nordic (Skandináv) gokartbajnokság.
Tizenhat éves korában figyelt fel rá egy Holland csapat tulajdonosa, Peter de Bruin.
Ez pontosabban Monte-Carloban történt, mikor is verseny közben, a magas szegélykövet elkapva, eltört a kormányrúdja.
Kimi mindezt úgy közölte a csapattal, hogy mikor odaért eléjük, a célegyenesben, felmutatta nekik a kormányt, rajta az eltört rúddal.
A Holland azonnal szerződtette saját profi csapatába.
Kimi Amszterdamba költözött, és 17 évesen a de Bruin-csapat színeiben megkezdte a gokart világbajnokságokon való szereplését.
1998-ban már meg is nyerte a Skandináv Bajnokság csúcskategóriáját, valamint a finn bajnoki címet is.
1999-ben aztán már Angliában, a Formula Ford Bajnokságban is versenyezhetett, köszönhetően az angol pilótamenedzsernek, David Robertsonnak.
Később Robertson úgy döntött, hogy vált az erősebb Formula Renault sorozatra.
Kimi a Manor Motor-sport csapata által felkészített 125 lóerős, Renault motorokkal és Tatuus kasztnikkal felszerelt versenyautóba ülhetett.
Olyannyira érezte ezt az autót, hogy 1999-2000-es sorozat Bajnoka lett vele.
Kimi így természetesen a következő teljes versenyévadra megkapta a Manor egyik autóját.
Fantasztikus évadot produkált, mind a tíz versenyen dobogóra állt, és tízből hétszer elsőként haladt át a célvonalon.
Ezen kívűl pedig hatszor övé volt a pole, valamint hétszer ő futotta meg a verseny leggyorsabb körét.
Mindezt tette úgy, hogy a pályák jelentős részét nem is ismerte még.
Mindenki láthatta, hogy Óriási tehetség lépett be az autósport világába.
Menedzsere, Robertson úgy gondolta, hogy a szokásos lépcsőfokokat (mint Formula-3 és F3000) kihagyva, bedobja felfedezettjét a mélyvízbe a Forma1 világába.
Fel is vette a kapcsolatot Peter Sauberrel, akiről köztudott volt, hogy kapható az ifjú tehetségek kipróbálására.
Roberts annyira meggyőző volt, hogy Sauber lehetőséget adott egy háromnapos tesztelésre Kimi Raikkonennek.
Ekkortájt a Sauber az F1 csapatok közül a középmezőnyben foglalt helyet.
A már közel harminc éve az autósportban tevékenykedő Peter Saubernek addigi legnagyobb eredménye a Sauber-Mercedesek kettős diadala volt 1989-ben a Le Mans-i 24 órás versenyen.
Forma-1-es pályafutását 1993-ban kezdte meg a csapat, és rögtön az első évben rendkívüli nagy eredménynek számító 6 pontot sikerült begyűjteniük.
A nagy nap 2000 októberében jött el, mikoris a mugelloi pályán az ifjú tehetség előszőr kipróbálhatott egy Sauber C19-et.
Sauber mikor meghallotta az első napi eredményeket, azonnal látni akarta személyesen is a pilótát.
Ezért a technikai igazgatóval, Willy Rampffal együtt átrepül Zürichből Mugelloba, majd látva Räikkonen rendkívűli gyorsaságát, azonnal szerződést ajánlott neki.
Így történt, hogy a mindössze két és fél éve versenyző gokartosból, pillanatok alatt Forma1-es pilóta lett.
A száguldó cirkusz porondján
A FIA eleinte nem nagyon akarta megadni a versenyzői szuperlicencet neki.
Max Mosley aggodalmát fejezte ki az iránt, hogy a fiatal, tapasztalatlan versenyzők külön veszélyforrást jelenthetnek a versenyeken.
Kimi ugyanis -a számos gokartverseny mellett- mindössze 23 formulaautós futamot tudhatott maga mögött.
Végül Sauber kitartásának köszönhetően Mosley beleegyezett egy négy futamos engedélybe.
A négy futam után aztán felülvizsgálták, és látva teljesítményét és gyorsaságát, valamint a pozitív sajtóvisszhangoknak köszönhetően véglegesítették az engedélyét.
Ezen kívűl Saubernek volt mégegy csatája Kimi Räikkonenért, ugyanis a főszponzor Red Bull vezetője és annak tanácsadója az ifjú brazil milliomos csemetét, Enrique Bernoldit akarta pilótának.
Sauber azonban nem engedett, még abba is beleegyezett, hogy a Red Bull csökkentse csapatának anyagi támogatását.
Végül aztán a Credit Suisse Bankcsoport finanszírozásával megoldódott ez a probléma is.
A versenyautókba pedig két ifjú, ám rendkívül tehetséges pilóta ülhetett Nick Heidfeld és Kimi Räkkonen személyében.
Legelső versenyén rögtön pontszerző helyen zárt
Kimi legelőször Melbourneben tesztelhette a Sauber C20-at, s a számára teljesen ismeretlen pályát egyetlen kicsúszás nélkül autózta végig.
Legelső szabadedzését pedig tizenegyedik helyen zárta.
Élete első Forma-1-es versenyét –különböző műszaki problémák valamint feltartások miatt- végül a 13. rajtkockából indulva kezdhette meg.
A rendkívül izgalmas, és mozgalmas futamot végül hatodik, vagyis pontszerző helyen zárta, majd következőképp kommentálta életének egyik legfontosabb pillanatait:
„Semmi különös nem történt, csak beültem a kocsiba és vezettem”
Azért ennél kicsit talán mégis több minden történt:
Kimi rajtja nem sikerült túl jól, így rögtön három pozíciót veszített (megelőzte Jean Alesi, Verstappen és Button is)
Ezt követően aztán felvette a tempót, és először Barrichello és Frentzen, majd Ralf Schumacher és Villeneuve összeütközésének köszönhetően két helyet ugrott előre.
A második balesetet követően bejött a biztonsági autó, majd az új rajtnál Kimi lendületből megelőzte Jean Alesit, majd Jenson Buttont is.
Kerékcseréje után hatodikként autózott, viszont Olivier Panist nem sikerült maga mögött tartania, így végül hetedikként száguldott át a célvonalon.
A BAR-Honda francia pilótája azonban sárga zászló alatt előzte meg a finnt, így Sauber megóvta az eredményt.
A versenybíróság elfogadta az érveket, és 25 másodperces büntetést szabott ki Panisra.
Így Kimi Räikkonen lett a hatodik.
A világsajtó természetesen rögtön lecsapott az ifjú tehetségre.
Dicsérték kiegyensúlyozott vezetését és rendkívüli tempóját, de ami különösen érdekelte őket, az az volt, hogy Räikkonen hogyan késte le majdnem életének eddigi legfontosabb „fellépését”.
Történt ugyanis, hogy a vasárnap délelőtti bemelegítő edzés után Kimi kicsit félrevonult, hogy pihenjen egy órácskát.
Az egyik kamionban találtak rá végül, és ébresztették, mindezt 20 perccel a rajt előtt.
Hamar kiderült mindenki számára, hogy nem csak gyorsasága teszi kiemelkedővé, de azon tulajdonsága is, hogy minden helyzetben, minden körülmények között nyugodt tudott maradni.
( 52-es a pulzusával besorakozott Senna és Schumi mellé)
Kezében maradt a kormány...
A bemutatkozó utáni néhány verseny nem volt ennyire fényes.
A két héttel későbbi Maláj Nagydíjon kocsija rögtön a rajt után megállt.
Braziliában saját hibájából nem fejezte be a versenyt, ugyanis Trullival való csatározása közben kétszer is megcsúszott, majd a második csúszásnál korlátnak ütközött.
Imolában pedig megtörtént a rémálomba illő eset: Már az edzéseken látszott, hogy rendkívül jó formában van a finn versenyző, sőt a szezon során most először csapattársánál, Heidfeldnél is gyorsabb volt.
Végül aztán a 10. helyről indulhatott.
A rajt jól sikerült, megelőzte Frentzen Jordanjét, és Panist vette üldözőbe a hatodik helyért.
A 17. körben megfutotta addigi leggyorsabb körét, majd mikor az egyik kanyar után elfordította a kormányt, az lejött a kormányrúdról és a kezében maradt.
Kimi fékezett, és nem tudott mást tenni, mint végigsodorni a betonfalat, hogy fékezze az irányíthatatlan autót.
A mérnökök nem értették, hogyan történhetett ez meg.
Azelőtt Häkkinennel történt hasonló eset, akkor a Lotusnál megállapították, hogy Häkkinen rázkódó térdei kioldották a tolózárat, amely a kormányrúdhoz rögzíti a kormányt.
A Saubernél azonban más megoldást alkalmaztak, valószínű, hogy Kimi nem tolta vissza kattanásig a kormányt, miután beült a kocsiba, s az mindössze a 18. körig bírta.
Barcelonában már kipörgésgátlóval és félautomata váltóval „felturbózott” C20-assal indulhatott a kilencedik rajthelyről. Az elektronikai gondokkal küszködő autóval mindössze nyolcadik lett, míg Heidfeld ismét pontot szerzett.
Silverstone-ban azonban minden megváltozott, és egy új kasztnival, egy számára sokkal jobban kezelhető autóval úgy gondolta végre megfogja csapattársát.
Ez sajna nem így lett, mert az időmérőn feltartották Kimit a leggyorsabb körében.
Heidfeld hatodik, Kimi tizedik helyről rajtolhatott. A németnek azonban már a rajtnál lefulladt a motorja, ezzel szemben Kimi rendkívűl jól rugaszkodott el, és egy gyors, és kiegyensúlyozott versenyt produkált.
Megelőzve Villeneuve-t, Panist legvégül (Schumi és Montoya kiesése után) negyedikként lépte át a célvonalat.
A csapatnál óriási üdvrivalgással és pezsgőözönnel fogadták a hatalmas vigyorral belépő Räikkonent.
Sauber is rendkívűl boldog volt, hiszen csapata a legjobb úton haladt afelé, hogy a Ferrari, McLaren és a BMW-Williams mögé negyedikként besorakozzon a konstruktőri tabellán.
Következő fantasztikus versenyére Montreálig várni kellett.
Nagy reményekkel indult neki a hétvégének, a C20-as újításainak és finomításainak köszönhetően.
A hetedik rajtkocka jutott neki, míg a csapattárs csak a tizenegyedik helyre qualifikálta magát. Miután Irvine belement Heidfeld autójába, a csapat már csak a finnre koncentrált.
Kimi számára olyannyira kezelhető volt az autó, hogy könnyedén levadászott néhány ellenfelet, s végül ismét a negyedik helyen zárta a futamot.
Ezen a versenyen mindenki láthatta, hogy az év legnagyobb felfedezettje ül a Sauberben.
A következő versenyeken már behozta csapattársa előnyét, s az szezon végére a két fiatal tehetségnek köszönhetően a Sauber csapat elfoglalta a negyedik helyet a Világbajnoki ranglistán.
Mika Häkkinen utódja?
Először Silverstone-ban kezdtek arról suttogni, hogy Mika Häkkinen visszavonul, s utódja a McLaren-nél nem más, mint Kimi Räikkonen lesz.
A találgatásoknak aztán az Olasz Nagydíj hétvégéjén lett vége, ugyanis Ron Dennis ekkor jelentette be, Hogy Kimi Räikkonen veszi át a kétszers Világbajnok helyét a McLaren Mercedesnél.
Sauber nem adta be könnyen a derekát, ugyanis még egy évig kötötte Kimit a szerződése.
Végül aztán a finn elszántsága ráébresztette, hogy nem tudja visszatartani hiába is akarja.
„Kimi pontosan úgy viselkedett, amilyennek megismertem: ha el akart érni valamit, nem foglalkozott a veszteségek felmérésével. Visszahúzódó volt és keveset beszélt….
De amikor beszélt, mindig egyértelműen és céltudatosan fogalmazott” – mondta Peter Sauber.
Öt év Ron Dennis csapatában
2002-ben, - egy éves Forma1-es gyakorlattal- Kimi már egy Világbajnok csapatban versenyezhetett.
A McLaren csapata először 1966-ban szerepelt a Forma-1-ben
Alapítója Bruce McLaren volt, aki akkoriban pilóta, tesztpilóta és egyben a főmérnök is volt csapatában.
Azóta a több mint negyven év alatt, az istálló az egyik legsikeresebb csapattá nőtte ki magát a száguldó cirkusz világában.
Ron Dennis 1981-ben vette át a csapat irányítását, és az ő pályafutása alatt eddig kilenc egyéni és hét konstruktőri bajnoki címet jegyezhet a csapat.
Számos olyan nagyszerű Világbajnokot tudhatnak magukénak, mint például
Emerson Fittipaldi (1974);
James Hunt (1976);
Niki Lauda (1984);
Alain Prost (1985, 1986, 1989);
Ayrton Senna ( 1988, 1990,1991);
Mika Häkkinen (1998, 1999)
A Mercedes motorok először 1995-ben kerültek a versenyautójukba, és kapcsolatuk a német motorszállító céggel az óta is kiválóan működik.
Raikkonen tehát a Saubernél keresett százezrek után megkapta első dollár millióját, ezen kívül egy kisebb flottányi Mercedest (mint szolgálati autó), ráadásul innentől kezdve a Hugo Boss öltöztette.
A fényűző élet, a pénz és a hírnév azonban nem vakította el a finnt, már csak azért sem, mert az elvárások is hasonlóan magas szinten voltak, hiszen Mika Häkkinen helyére ült be, s ha titkoltan is, de hasonló eredményeket vártak tőle is.
2002
Már januárban az első tesztsorozaton a finn érte el a lejobb időt a még 2001-es autóval.
A szezon első versenyére aztán már a Michelin gumikon futó 2002-essel érkezett.
Első McLaren-es futamát dobogós helyezéssel ünnepelte
A verseny Ralf Schumacher és Barrichello karamboljával indult, s a torlódás miatt Kimi a fűre kényszerült, majd a szegélykőhöz vágta autója alvázát. Így az mezőny végére csúszott vissza, de gyorsaságával visszajött az ötödik helyre. Majd Trulli és Coulthard kiesése után rögtön a harmadik helyen találta magát.
(ezen a versenyen futotta meg pályafutása első leggyorsabb versenykörét)
A folytatás azonban teli volt szerencsétlen kimenetelű futamokkal számára.
A szezon során folyamatos motormeghibásodások és egyéb műszaki problémák miatt rendre kiállni kényszerült a finn pilóta.
Barcelonában például a kocsi hátsó szárnya egyszerűen lerepült a célegyenes végén.
A sorozatos pech szériák mellett azonban Kimi ebben az évben először érezhette meg a győzelem ízét:
Mire Magny-Coursba érkezett a száguldó cirkusz,
Michael Schumachert már csak egy futamgyőzelem választotta el a Világbajnoki címtől.
Kiminek azonban majdnem sikerült ezt meghiúsítania.
Montoya (Williams-BMW) és a két Ferrari mögött foglalt helyet a rajtrácson, s mikor Barrichello állva maradt a rajtnál, ő a harmadik helyre került.
Még az első kerékcsere után is szoros volt hármójuk között a verseny, s mikor Montoyának kopni kezdtek a gumijai, Schumi pedig egy boxutcán áthajtásos büntetést kapott, Raikkonen az élen találta magát.
A számára teljesen új szituációt rendkívüli higgadtsággal és profizmussal kezelte, de négy körrel a verseny vége előtt olajra hajtott, s megcsúszva kénytelen volt Schumachert maga elé engedni.
Életében először felállhatott a dobogó második fokára is, mégis kissé csalódott arcot vágott mikor Schumi felhúzta maga mellé a dobogó tetejére.
"Furcsa, hogy az eddigi legjobb eredményemet életem legkeserűbb versenyeként kell leírnom..." nyilatkozta a verseny utáni sajtótájékoztatón.
Azokon a futamokon viszont, ahol nem történt meghibásodás az autóján, a nézők nem egyszer ízelítőt kaphattak rendkívüli gyorsaságából.
A Hungaroringen például a tizenegyedik helyről egészen a negyedik helyig feltornázva magát megmutatta, hogy igenis lehet ezen a pályán is előzni.
A szezont végül Szuzukában a két Ferrari mellett, a dobogó harmadik fokán búcsúztatta.
Összességében Räikkonen, az első, igencsak jellemformáló McLaren-es évében a Világbajnoki ranglista hatodik helyét foglalhatta el.
2003
Kimi ebben az évben jócskán többet mutathatott meg tehetségéből a pályákon, mint a 2002-es szezonban.
A második futam végén, Malajziában végre felállhatott a dobogó legfelső fokára.
A versenyt a hetedik helyről kezdte meg, majd rajtnál egy pozíciót fogott.
Mikor Schumi és Trulli összeütközött, a Saubert vezető Heidfeld mögött találta magát, akit zseniálisan külső íven meg is előzött, s ezzel rögtön feljött a harmadik helyre, Alonso és Coulthard mögé.
Mikora csapattársa alatt megállt az autó, már csak a spanyol volt előtte, s nem is aggódtak miatta, ugyanis úgy sejtették, hogy a Renaultban kevesebb üzemanyag van.
Kiminek tehát csak ki kellett várnia, míg Alonso kijön előle, s mikor ez megtörtént, többé nem is adta át az első helyet.
A táv felénél már egy perc volt az előnye Barrichelloval szemben, s mikor a csapat kirakta neki az „EASY” (könnyedén) táblát, Kimi nem tudta visszafogni magát s beszólt a csapatnak:
„ Mégis mit akartok, álljak meg?”
Végül engedelmeskedett, de így is magasan nyerte a futamot.
Köszönetképp megsimogatta az autóján lévő Mercedes csillagot, majd felállt a kocsira és diadalittasan a levegőbe boxolt. Ezután önfeledt ünneplésbe kezdett a depóban.
Később sajátos stílusában győzelméről nyilatkozta:
"Azért örülök,mert ezentúl már nem tehetik föl nekem azokat a hülye kérdéseket,hogy mikor nyerek már végre egy versenyt."
Ebben a szezonban további kilenc dobogós helyet gyűjtött be, de az autó, s ezen belül főleg a motor sajnos továbbra sem a megbízhatóságáról volt híres, s bár a szezon elején még Schumacher előtt állt a pontversenyben, később aztán Montoya is beszállt a Vb címért csatázó duó közé.
A pontverseny állása három futammal az év vége előtt a következő volt:
Schumacher: 72 pont
Montoya: 71 pont
Räikkonen: 70 pont
Végre ismét izgalmakban teli Forma-1-et láthattak a nézők, hiszen megtört a Ferrari egyeduralma.
Végül aztán a finn pilótának Montoyát sikerült megelőznie a pontversenyben, és Schumitól mindössze két pontra lemaradva második helyen zárt a világbajnoki tabellán.
2004
Az előző szezon után a McLaren Mercedes Világbajnoki címről álmodozott, de ismét nem sikerült megbízható autót adniuk a pilótáik alá.
Kimi nem tudott részt venni a téli teszteken, ugyanis januárban egy cisztát operáltak ki a csuklójából. De nem aggódott e miatt, hiszen Coulthard és a két tesztpilóta Alex Wurz és Pedro de la Rosa keményen dolgozott a kocsi beállításain.
S bár az új MP4-19 rendkívül gyors volt, de a Mercedes motorok továbbra sem remekeltek.
A szezon során folyamatos motorhibák léptek fel, ami lassacskán az egész csapat hangulatát megbélyegezte.
A rossz hangulat természetesen Kimit sem kerülte el, ezt tetőzte az is, hogy a nagy ellenfél Ferrari elsőszámú pilótája az első hét futamból hatot megnyert.
A csapatnál történő személyi átszervezések után aztán javulás következett be, de ez már kevés volt ahhoz, hogy csatázhasson a VB címért.
Kemény küzdelem, és másfél év után ismét futamgyőzelem, Sepang után, most Belgiumban
A dobogó legfelső fokát azért ebben az évben is meglátogatta, méghozzá SPA-ban, ami köztudottan az óta is a finn kedvenc pályája.
Ráadásul nem is akármilyen győzelmet tudhatott ezen a hétvégén maga mögött.
Ugyan az időmérőn a szemerkélő esőben megcsúszott, és csak tizedikként rajtolhatott, de már az edzéseken látszott, hogy ennél sokkal több van az autóban.
A vasárnapi futam ugyan eső nélkül de meglehetősen zűrösen indult.
A rajtnál több autó is karambolózott, sőt a Sauberben ülő Massától Kimi is kapott egyet hátulról, de még a biztonsági autó bejövetele előtt sikerült Barrichellot megelőzve ötödiknek feljönnie.
A safety car kiállása után aztán Schumachert vette üldözőbe, s egy hatalmas csatában legyorsulta a Ferrarit.
Ezután Coulthardot kapta el, s csak a két Renault maradt hátra, s mikor Trulli kijött tankolni, már Alonso mögött autózhatott tovább.
Mikor aztán a spanyol kipördül egy olajfolton megcsúszva, Kimi átvette a vezetést, s bár váltóproblémák léptek fel, a finn gyorsan alkalmazkodott a problémához, és sikeresen behozta autóját az első helyre.
Szerelői egyre többször emlegették vele kapcsolatban a KIMSTER nevet, a "monster"(szörnyeteg)kifejezés után, félelmetes gyorsaságára utalva.
Ezen a versenyen azonban az is kiderült, hogy nem csak gyorsasága miatt zseniális pilóta, hanem ösztönösen tud alkalmazkodni az autóhoz, s nem futamodik meg.
2005
Hét győzelem, látványos előzések, bravúros teljesítmény egy megbízhatatlan autóval
Ebben az évben új csapattársa érkezett a finnek, méghozzá Juan-Pablo Montoya személyében.
Ismerve a kolumbiai pilóta temperamentumát, mindenki nagy izgalmakkal várta az új párosítást a McLaren Mercedesnél.
Kimit azonban ez sem tudta túlságosan felizgatni, s nem is titkolta ezt, mikor a sajtó az új csapattárs érkezéséről faggatta.
„Nem érdekel ki lesz a csapattársam.
Egyetlen igazi kérdés van csupán ebben a sportágban: ki győzi le Michael Schumachert?”
A két pilóta természete valóban olyan volt, mint a tűz és a víz, és Ron Dennis nem is titkolta, hogy Montoya szerződtetésével motiválni akarta a finn versenyzőt.
A terv sikerült is, s bár a motorok miatt ismét számtalan futamot fel kellett adnia Kiminek, de
talán ebben az évben bizonyította leginkább, zseniális gyorsaságát.
Az imolai futam után Alonsó már 36 ponttal, Raikkonen mindössze 7 ponttal büszkélkedhetett.
Ami viszont ezután kezdődött, az minden idők legnagyobb üldözőversenyeként írta be magát az F1 történelmébe
Raikkonen a következő két futamon fölényes rajt-cél győzelmet aratott, majd Montrealban hetedik helyről indulva foglalta el szintén a dobogó legfelső fokát.
Motor vagy váltócserék miatt nem egyszer kapott tíz rajthelyes büntetést, Ő azonban rendre felküzdött magát a dobogóig.
Gyorsaságának és a pályán mutatott látványos előzéseinek köszönhetően még nagyobb elismerést vívott ki magának szakmai körökben, s rajongótábora is jócskán meg növekedett.
Suzukában mindenkit leiskolázott
Máig legemlékezetesebb futamát a szezon utolsó előtti versenyén Japánban futotta, s bár Alonso ekkor már Világbajnoknak mondhatta magát, Kimi e versenynek köszönhetően egyáltalán nem szomorkodhatott.
A szokásos motorcsere miatt mindössze 17 rajtkockából indulhatott, ráadásul Montoya majdnem kirakta őt a pályáról, egy rosszul sikerült előzésnél.
Végül sikeresen megfogta autóját, sőt a biztonsági autó mögött kicsit meg is nyugodhatott, s rendkívüli tempóval folytatta a versenyt.
A futam első szenzációja a 30. körben történt, mikoris a célegyenes utáni nyújtott jobb kanyarban elegánsan körbeautózta Michael Schumachert.
S ezzel még nem volt vége a látványos menetelésének.
Már csak Fisichella Renaultja volt előtte, s Kimi rendkívűl éhezett a francia poziciójára.
Csapatrádión megkérdezte, hogy "mennyi van még hátra?" s mire versenymérnöke válaszolt, hogy egy kör, addigra Raikkonen már lecsapott áldozatára, s ugyanúgy ahogy előtte Schumit, úgy Fisichellát is körbeautózta.
A Világbajnoki pontversenyben végül 112 ponttal második lett a 133 pontos Alonso mögött.
Csapattársa Montoya mindössze 60 pontot tudhatott magáénak, ezzel a negyedik hely jutott neki Világbajnoki tabellán.
Ekkor már nem titkolta, hogy elege van a folyamatos motorhibákból, s egyre többet foglalkoztatta a gondolat, hogy valószínűleg nem ezzel a csapattal lesz Bajnok.
2006
Ron Dennisnek egy-két évvel ezelőtt talán még rémálmaiban sem fordult meg, hogy az ő általa elnevezett "ICEMAN" pilótája az ősi riválishoz igazol majd egyszer.
Eljött azonban az a pillanat, mikor rá kellett döbbeniük, hogy nem egymásnak valók.
Minthogy a csapat immár ötödik éve nem tudott megbízható verseny gépet rakni alá, Räikkonen végül felvette a kapcsolatot a Ferrarival.
Régóta folytak a találgatások, és suttogások Kimi és a Vörösök lehetséges házasságáról.
Végül aztán 2006 szeptember 10-én Monzában gyönyörű és egyben megható pillanatoknak lehetett tanúja a világ.
Schumachert ünnepelte az olasz közönség, mikor felállt a dobogó legfelső fokára, majd pódiumra szólították a második helyezést elérő finnt, aki ezen a versenyen pole-ból indult, valamint megfutotta a leggyorsabb kört.
S ekkor a német maga mellé vonta a vigyorgó Kimit, s megborzolta haját.
A nézőknek nem volt sok idejük gondolkodni a történteken, mert néhány perccel ezután, a sajtótájékoztatón Michael bejelentette visszavonulását, s kiderült, hogy helyét nem másnak, mint Kimi Räikkonennek adja át.
A McLarennel sajnos ebben az évben sem boldogult, sőt rögtön a legelső verseny hétvégén, az időmérőn egyszerűen kitört a jobb hátsó kereke. Versenye ismételten egy hátulról nekirugaszkodós produkció lett, aminek a végén megfogta a dobogó legalsó fokát.
Eztuán is sorozatban jöttek a hibák, és a drámai futamok, de a szezon közepétől a finn ezt már szinte mosolyogva konstatálta, hiszen már április óta tudta, hogy nemsokára végetér ez a rémálom.
Ron Dennissel monacoi kiesése után közölte, hogy nem áll szándékában tovább a csapatot erősíteni.
A csapatvezetőnek a lélegzete is elállt, de nem tudott mit tenni, hiszen nem volt abban a helyzetben, hogy bármivel vissza tudná tartani nagyszerű versenyzőjét.
Már csak azért sem, mert Kimi Raikkonent ekkor már csak egy dolog érdekelte, méghozzá az, hogy valóraváltsa gyermekkori álmát, azaz Világbajnok legyen a Ferrarival.
folyt.köv.
Szólj hozzá
béla [ 2010-12-08 10:15 ]
csicska gyászok hogy az öszesdögöjön meg kivéve Hamilton
